3.fejezet

A próba után Jared hazakísért. Hiába mondtam neki, hogy Johnnyval egy utcában lakunk.
-Johnny olyan mint egy kisbaba. Neked kéne rá vigyázni.- mondta. Megadva hagytam, hogy elkísérjen. Jonnytól elköszönve megálltunk ketten a ház előtt ahol laktam. Nem szóltunk egymáahoz amíg nem láttuk, hogy Johnny be nem megy a házba, majd Jaredhez fordultam.
-Feljössz?-kérdeztem tőle-Vagy még elmegyünk valahova?
-Inkább főlmegyek, ha nem gond-vigyorgott. Egy válrándítással jeleztem neki, hogy nem probléma és elindultam az ajtó felé.
-Apu megjöttem!!-kiáltottam.
-Itt vagyok a konyhában-hallottam a válaszát. Jaredet a karjánál fogva húztam magammal.
-Apu-kezdtem el- bemutatom Jaredet, a haveromat.
-Ööö hello-válaszolt apám és nyújtotta a kezét a mellettem álló Jarednek.
-Örvendek-rázott kezet apámmal Jared. A 'ceremónia' után Jaredet a szobámba húztam és berúgva az ajtót sóhajtva döltem az ágyamra.
-Na ezen is túl estünk. Apámnak mindig is furcsa volt bemutatni a barátaimat.
-Nyugi túléltem-dőlt mellém Jared mosolyogva-Jól néz ki a szobád. Tetszenek a bakelitlemezek.-terelte másra a témát.
-Köszi-mosolyogtam rá-szép kis gyüjtemény azt meg kell hagyni. Végignéztem rajta. Tökéletes pasas volt. Mély kék szemmel és gyönyörű barna hajjal ami természetesen tökéletesen be volt lőve neki.
Egyszercsak megszólalt a telefonom.
-A francba-nyúltam a farzsebembe a telefonom után kutatva.-bocsi, de ezt fel kell vennem a barátnőim azok-mondtam miután sikerült előhalásznom a zsebemből a telefont. Jared megértően bólintott.
-Szia Kayla-szóltam bele a telefonba.
-Szia Bess! Tudunk sykpe-olni?- szólt bele Kayla a telefonba.
-Ööö az az igazság, hogy vannak nálam.
-Nembaj legalább bemutatod nekem-hallottam a hangján, hogy kajánul elvigyorodik.
-Rendben.-adtam meg magam ismertem annyira Kaylát, hogy ne próbáljak vele ellenkezni-Akkor fél pillanat és hívlak.-majd leraktam a telefont. Jared felé fordultam és gyorsan vázoltam neki a helyzetet. Majd bekapcsoltam a gépet és elkezdzem hívni Kaylát.
-Sziasztok!-vigyorgott Kayla a webkamerába. Hosszú barna haja lazán lógott le a vállára volt rajta egy fehér póló ezzel a fekete felirattal: Music is my boyfriend. Imádtam ezt a pólóját még Londonba szerezte amikor kinvoltunk. Ezen kívűl egy kék farmert viselt. Mindig is irígy voltam Kayla alakjára, hihetetlenül szép volt és a természete is megnyerő.
-Szia-köszöntünk egyszerre Jareddel majd pedig én folytattam-Kayla bemutatom Jaredet, Jared bemutatom Kaylát-mindkettem egymára vigyorogtak majd Kayla felém fordult.
-Tehát ezt a pasit szedted föl?-kérdezte Kayla hatalamas vigyorral az arcán minth Jared ott se lenne.
-Bazdmeg, Kayla-fogtam meg a homlokom és már ott voltam, hogy kinyomom, mikor Jared arrébb lökte a kezemet és mellém ült a székre.
-Nos Kayla-kezdte el ezzel megmentve engem a válaszadástól-mod csak milyen tipusú lány ez a Bess?
-Hát ööö... Imádja a zené amolyan No music no life életet él és imádja a barátait-itt elvigyorodott-meg persze idióta. Úgyhogy vigyázz rá mert kell nekem még.
-Megigérem vigyázok rá-mosolygott Jared.
-Gondolom még azt se mondta neked, hogy soha nem volt pasija hiába esedeznek utána annyira.
-Komolyan?-fordult felém Jared kérdő tekintettel. Én pedig idegesen bólogattam. Nem értem, hogy mért annyira különleges, hogy nem volt pasim. Én mindig is szerettem a szinglik világát
-Na megvan már a nap, hogy mikor jöttök?- szakítottam bele a beszélgetésbe mielőtt Kayla még valamilyen hülyeséget mond rólam.
-Emmával? 4-én és addig ameddig akarunk-vigyorgott.
-Ez szuper. Jared megismerheted majd Kaylát élőben is-vigyorogtam a mellett ülő haveromra. Még sokáig beszélgettünk Kaylával majd miután leraktam odafordultam Jaredhez.
-Tényleg nagyon bocsi Kayla miatt néha nagyon gonosz tud viselkedni, de igazából csak pojénkodik.
-Semmi baj.-simogatta meg a vállamat-Szerinted a srácok hányszor szivatnak meg ilyenekkel?
-Naponta-kérdeztem vigyorogva.
Körülbelül éjfél volt mire Jared hazament. Egészen jól megismertem.Miután elment gyorsan lezuhanoztam és bedőltem az ágyamba, még szerencse, hogy holnap szombat és nem kell korán kelnem.

 Basszus mi a franc csörög? Hiszen még csak szombat van és arra biztosan emlékszem, hogy kikapcsoltam az ébresztő órámat mielőtt lefeküdtem volna. Aztán eszembejutott, hogy a telefonom az. Elkezdem utána tapogatózni és közben ránéztem az órára. 9 óra volt, esküszöm, hogy nem ússza meg szárazon az aki most hív. Ránéztem a kijelzőre, számomra ismeretlen szám hívott, de csakazértis is fölvettem, hogy lecsesszem az illetőt. Megnyomtam a zöld gombot és kinyitottam a számat, hogy valami pikánsat vágjak az illető fejéhez mikor ismerős hangot hallottam meg.
-Bess te vagy az? Én Syn vagyok-basszus ez meg honnan szerezte meg a számom. Arra emlékszem, hogy Jarednek megadtam, de másnak nem. Biztosan valahogy megszerezte.
-Figyelj Syn már nem azért de tisztában vagy azzal, hogy hány óra van?-kérdeztem tőle és nem sokon múlott, hogy ne kezdjek el vele ordítozni.
-Ja...-majd hatásszünet-csak azért hívlak, hogy nincs kedved ma valamit csinálni, csak mert a többiek elmentek engem meg itt hagytak.-mivel már ugyse tudnék visszaaludni megbeszeltem vele, hogy jöjjön fel hozzám és majd kitalálunk valamit.
Amint leraktam a telefonom csengettek. Basszus itt állt a kapuban?! Pizsiben rohantam kinyitni az ajtót, és igen valóban Syn volt az.
-Szia-nyitottam ajtót egy ásítás közben-Ugye nem álltál itt régóta?
-Nem, dehogy akkor érkeztem mikor hívtalak-vigyorgott. Áh szuper gondoltam, majd arréb léptem, hogy bejöhessen az ajtón. Apámnak őt is bemutattam, majd közölte velem Apám, hogy elmegy és valószínűleg egész nap nem lesz itthon. YESSS! Legalább nem leszünk útban neki. Synt betessékeltem a nappaliba és leültettem a tv elé a lelkére kötve, hogy ne csináljon semmit míg vissza nen jövök felöltözve.
-Ne már Bess-akadékoskodott-cuki a pizsid-vigyorgott és lerántott a kanapéra maga mellé. Hát azt meg kell hagyni, hogy a pizsamám ami rajtam volt tényleg aranyos volt. Fekete alapon világoslila vizilovak voltak rajta a trikómon és egy egyszerű fekete short volt rajtam.
-Lehet, de nekem át kell öltöznöm-mondtam neki és próbáltam felkelni, de nem engedett erősen megfogta a derekamat és visszarántott.-Bazdmeg Syn légyszives engedj el!
-Nem.-öltötte rám a nyelvét-Ameddig el nem mondod, hogy mi történt tegnap közted és Jared között.-kérdezte vigyorogva.
-Semmi.-mondtam neki komolyan mire végre engedett a szorításán én meg elmenekülhettem átöltözni. Mire visszajöttem Syn egyik kezében egy üveg narancslé a másik kezében egy hamburger volt.
-Bocsi éhes voltam-nézet rám nagy szemekkel-és gondoltam belenézek a hűtőbe-szemeimet forgatva ültem le mellé és kivéve a narancslevet a kezéből és kiittam a maradékot.
Az egsz napot Synnel töltöttem. Megnéztünk 3 filmet és közben parodizáltuk a szereplőket. Majd megpróbáltam ebédet készíten, de Syn látva a szerencsétlenkedésemet leültetett az egyik székre én meg néztem, ahogyan főz. Ezáltal szerencsém volt megcsodálni az alakját. Iszonyatosan izmosak voltak a karjai és kitűnően passzoltak rá a ruhái. A haja eszméletlen volt, tényleg mintha áramütés érte volna.
Finomat főzött, igaz a tésztát nehéz elrontani,de a szósz eszméletlenül jó volt. Vesztemre megint annyit ettem, hogy majd ki pukkadtam. Kajálás után elmentünk sétálni és Syn minden kis érdekességet megmutatott. Egészen megtetszett ez a tengerparti város.
Erősködtem, hogy menjnünk le a partra, úgyhogy a part felé vettük az irányt. Mikor leértünk egyből levettem a cipőmet és mezítláb sétáltam tovább a homokban miközben a hullámok nyaldosták a lábam. És ekkor egy óvatlan pillanatban Syn megfogta a derekam és elkezdett húzni a víz velé.
-Neeeeeeeeeeem-visítottam és a rugkapálásom közben sikerült hasbavágnom Syn mire ő elesett és mind a ketten a vízbe landoltunk. Szerencsére idejében sikerült kimásznunk a homokba mielőtt egy hullám végképp beterítet volna minket. Syn a hasát fogva vánszorgott.
-Ugye jól vagy-mentem oda hozzá ovatosan és a vállamra segítettem.
-Persze-próbált mosolyogni-de baszottul nagyot rúgtál.
-Ne hargudj, csak reflex volt-vigyorogtam és hazatámogattam
Estefelé elkezdett készülődni.
-Nagyon jó volt ma veled-vigyorgott-mégha a hasam nem is fog egyhamar rendbejönni.
-Neharagudj. mégegyszer-mondtam neki és megöleltem-Hétfőn majd találkozunk a suliban.
-Jaj ne is mond-fintorodott el és elindult haza, sántítva még mindig a hasa miatt.
-Várj!-kiáltottam után és odarohantam hozzá-Még mindig nem tudom, hogy miért kell Synnek hívni téged és azt igérted, hogy elmondod.
-Hát az úgy volt-fordult meg mosolyogva-hogy Jimmyvel egy kicsit kirúgtunk a hámból és Jimmy kocsijával furikáztunk körbe, körbe a parkba mikor elkiáltottam magam, hogy 'Én vagyok Synyster Fucking Gates'. Csak ez okból és aztán tökre rámragatt.
-Ti agyilag totál zakkantak vagytok-röhögtem majd útjáraengedtem, hogy legalább ma hazajusson.