2.fejezet

Reggel boldogan ébredtem. Jézus, biztos valamilyen bacilus bujkál bennem, rémültem meg. Kimásztam az ágyból gyorsan elkészültem, megreggeliztem és elindultam az iskola irányába. Jólesett a reggeli levegő, legalább kiszellőzik az agyam.

Odaérve a sulihoz valaki megszólított.

-Bess!-kiáltotta egy magas fiú, akinek fekete haja volt és egy pár dobverő lógott ki a táskájából.

-Jimmy, igaz?-kérdeztem mosolyogva.

-Igen úgy hívnak.-és kedvességből összekócolta  a hajamat.

-Óóó köszi-nevettem- és eltoltam a kezét.

-Van kedved eljönni ma a próbánkra? Jaredék is ott lesznek- kacsintott.

-Felőlem okés  - mosolyogtam. Gyorsan pötyögtem apumnak egy üzenetet, hogy ma később megyek haza. Mikor szívbajt kaptam Jimmy hangjától.

-Hé Zacky! Itt vagyunk! - üvöltötte.

-Szasztok!-jött oda hozzánk Zacky - Hogy indult a napotok?-kérdezte fáradt hangon.

-Mivan öreg, csak nem másnapos vagy?!-vigyorgott Jimmy.

-Rohadtul az vagyok-mondta egy ásítás közben-Synnel tegnap egy kicsit ’elvoltunk’.

-És Syn hol van?-röhögött Jimmy-Még mindig az árokban?

-Azt hiszem hazament, de nem vagyok benne biztos.-vakarta meg Zacky a fejét, vigyázva, hogy nehogy összekócolja tökéletesen beállított fekete haját.-De nem, biztosan hazament, mert most másik ruha van rajta-intett a közeledő Synnek, hogy itt vagyunk.

-Helló!-köszönt Syn-Ugye Bess vagy?-kérdezte tőlem-Csak tudod…

-Ne folytasd-szóltam közbe-Igen, úgy hívnak és nem kell magyarázkodnod. Tudom mit csináltál tegnap este.-Hirtelen meginogott és majdnem elesett, még idejében el tudtuk kapni Jimmyvel.

-Hát, öreg te aztán jó sokat ittál-nevetett és közben egy padhoz támogattuk Jimmy másnapos haverját.

-Köszi-mosolyogott rám Syn.

-Csak ne köszönd-intettem le-ha elestél volna most a fogaidat szedegethetném.-Mi az első órátok?-tereltem másra a témát.

-Azt hiszem matek, de nem megyek be ilyen állapotban-vigyorgott a mellettem ülő Brian.

-Nekem is-sóhajtott Jimmy aki Briant tartotta a másik oldalról-De haver nélküled nem megyek be úgyhogy velem kell jönnöd-mondta szigorúan a barátjának, aki erre fájdalmasan nézett rá, de beletörődött a sorsába. Eközben megérkezett Matt Johnnyval és odajöttek hozzánk. Röhögtek egyet  Syn állapotán majd csatlakoztak a hosszas eszmecserénkhez, hogy hogyan kéne Synt úgy bevinni matekra, hogy a tanár ne vegye észre, hogy másnapos. Végül Jared is befutott és kitalálta a megfelelő megoldást. Volt nálam egy kis alapozó, úgyhogy azzal egy kicsit rendbehoztuk Syn arcszínét majd megpróbáltuk rávenni, hogy ne dölöngéljen annyit. Jimmy vállára támaszkodva elindult a terem felé.

-Matekórán majd rendbejön-kacsintott vissza Jimmy, és elindultak 2 percenként megállva, hogy Syn ne hányja el magát.

-Na én azt hiszem elindulok-tápászkodtam fel a padról-rajzom lesz és nem tudom, hogy hol a termem.

-Neked is?!-vigyorodott el Jared-Nem is tudtam, hogy szeretsz rajzolni.

-Sokmindent nem tudsz rólam-hagytam rá erre ő elfintorodott, de nem érdekelt. Elindultunk a rajzterem felé elköszönve a fiúktól akik még ott maradtak. Gyorsan eltelt a rajzóra. A tanár csak magyarázott valamit az új diákoknak, nekem is oda kellett volna figyelnem, de ahelyett inkább Jareddel rajzolgattunk karikatúrákat egymásról. Kiérve a teremből megláttuk Jimmyt és Synt amint éppen röhögen valamin.

-Na már egész jól néz ki-böktem oldalba Jaredet és mutattam neki abban az irányba ahol előbb Jimmy és Syn röhögtek. Időközben észrevettek minket és elindultak felénk.

-Nektek minden órátok együtt van?-nézett szúrósan Jaredre Jimmy. Jared válaszképpen meglökte a vállát és nem méltatta többre.

-Milyen jól nézel ki-mondtam Synnek elfordulva Jimmy-től.

-Mondtam, hogy jót tesz neki a matekóra-vigyorgott Jimmy.

A délelőtt gyorsan eltelt úgyhogy suli után a fiúk próbaterméhez vettük az irányt. Odaérkezve elcsodálkoztam, egy garázs volt.

-No para-bökött oldalba Matt-még nem láttad belülről. Azzal kinyitotta az ajtót. Gyönyörű  látvány tárult elém. 2 dobszerelés középen egymás mellett, a falhoz állítva egy zongora és gitárok. A sok hangszer között egy kis fekete bőrkanapé volt bezsúfolva.

-Ez nagyon szép!-kiáltottam fel-Hogyan tudtatok ennyi mindent beszerezni?

-Sokat gyűjtögettünk, de megérte.-mosolygott Matt majd elkezdett kutakodni egy doboz drót között.

-Sziasztok!-hallottam meg számomra egy idegen hangot. Hátrapillantottam  magas srác volt  rövid, barna hajjal. Kék farmerban és egy szürke pólóban.

-Helló Sahnnon-intettek neki a srácok. Majd Jared jött oda hozzám és  húzott magával az idegen srác felé.

-Shannon, ő itt Bess-mutatott be neki. A srác féloldalasan elmosolyodott és intett egyett-Bess, ő itt Shannon a báttyám!

-Helló-mondtam vigyorogva. És akkor megsüketültem.

-Bazdmeg Zacky!-üvöltötte Shannon.

-Bocsesz-vigyorgott Zacky, gyorsan lecsavarva a hangerőt mikor hátrafordúltam-Multkor föltekerve hagytam az erősítőt.

A srácok elkezdtek játszani, nagyon ügyesek voltak ráadásul a zenéjük nagyon bejött. Volt, hogy csak Matték zenéltek, volt, hogy csak Jaredék, de az volt a legjobb mikor együtt játszottak. Egyszerűen nagyon tehetségesek voltak. Közben lenyúltam egy akusztikus gitárt és elkezdtem rajta halkan játszani  egy Queen számot, de úgy, hogy ne zavarjam őket. Magamba dúdolgattam a szöveget hozzá. Egyszer csak lehuppant valaki mellém a kanapéra, Shannon volt az.

-Tudsz gitározni?-kérdezte mosolyogva.

-És zongorázni is-bólogattam és közben tovább játszottam. Számomra gitáron  játszani vagy akárcsak dúdolgatni egyfajta menekülés volt a valóságból. A srácok szünetet tartottak csak Syn maradt állva egy számomra ismeretlen dallamot játszott. Odamentem hozzá és néztem ahogy játszik. Fantasztikus volt. Gyorsan jártak az ujjai, majd aztán abbahagyta kifulladva és felnézett rám.

-Na mit szólsz?-ült ki az önelégült vigyor az arcára.

-Nem is tudom….-tétováztam, csak, hogy bosszantsam-Szuper, fantasztikus és gyönyörű volt-mondtam mosolyogva. Erre ő természetesen önelégült arcot vágott és a nyakamba akasztotta a gitárját.

-Okés-mondta és volt valami ördögi a hangjában-Most te fogsz játszani valamit!

-Neeemmm-mondtam neki és próbáltam meggyőző képet vágni hozzá.

-Dedede-jött oda Zacky hozzán-kisérlek ha akarod-Hevesen bólogattam, hogy tudassam vele, hogy ez szuper ötlet. Elkezdtem játszani egyik nagy kedvencemet a Guns  n’ Rosestól a Back Off Bitch-et. Miközben játszottam észrevettem, hogy Zacky balkézzel gitározik, és milyen ügyes ámúltam el. Közelebb léptem hozzá erre ő is közelebb jött és majdnem összeért a vállunk. Eszeveszettül játszottam a gitáron. Imádtam az egészet csinálni. Mikor vége lett, nagy sajnálatomra lihegve néztem fel. Csak most láttam, hogy mindenki körénk gyűlt.

-Ez baromira jó volt!-lelkendezett Jimmy-Még még még-lelkendezett tovább.

-Ne is álmodj róla-villanyoztam le lelkesedését és visszaadtam Synnek a gitárját.

9-re értem haza és ledőltem a tv elé apummal. Mikor megcsörrent a telefonom. Kayla volt az. Bementem a szobámba és megnyomtam a zöld gombot.

-Helló szivem!-kiáltott bele Emma-Hallom bepasiztál.

-Barom-nevettem-Csak barátok, nincs pasim és nem is lesz.

-Te figyu szivem-ez Kayla hangja volt-Nem érzed gáznak magad, hogy 17 éves vagy nemsokára 18 és még nem volt pasid?

-Nem-mondtam komolyan-Majd lesz, ha találok. Tudod, hogy milyen válogatós vagyok.

-Képzeld el Bess, hogy megyünk ki hozzád nyáron-mondta boldogan Emma másra terelve a témát-Elengedtek engem is anyuék, úgyhogy számolhatod vissza a napokat, hogy bemutass az állítólagos haverjaidnak.

-Ez szuper-kiáltottam fel-Juj már készülök. És kábé mikor jöttök?-kérdeztem.

-Júliusban-mondták egyszerre.

-BEESSSS! Vacsora-kiálltotta apum a konyhából.

-Mindjárt-ordítottam vissza nekik-Bocsi csajok, de mennem kell, deee Júliusban találkozunk.

Aznap boldogan feküdtem le. El se hiszem, hogy ilyen jól alakult minden. De igen ,kijelenthetem, hogy boldog vagyok. Nem is rossz annyira ez a változás. 

1.fejezet

Sóhajtva nekitámasztottam a fejemet a taxi ablakának és közben idegességemben járattam a lábamat. Apám magyarázott valamit, hogy nyugodjak meg és ne fújjam úgy föl a dolgot. Ohh köszönöm most már sokkal jobb. Iszonyatosan fájt, hogy ott kellett, hagynom a barátaimat hiába ígérték meg, hogy minden nap skype-lunk vagy telefonon beszélünk. Emellett ideges voltam az iskola miatt, de talán nem lesz olyan vészes, mint gondolom. A barátaim is mind azt mondták, hogy álljak pozitívan a dologhoz. Mindegy majd meglátom.

A taxi fékezett én meg szépen bevertem a fejem az ablakba. Szuper itt vannak azok a bizonyos ’előjelek’. Kiszálltunk majd kirángadtuk a bőröndöket a csomagtartóból és apámmal bementünk a házba. Egyből megtetszett, tökre kis aranyos lakás volt és a szobám is nagyon szép volt. Levendulaszínűek a falak és hatalmas ablaka van, kényelmesen elfogok tudni benne rendezkedni amint megjönnek a repülőtérről a cuccaink. Legalább ez az egy dolog tetszik.

Estefelé megérkeztek a cuccaink és szépen kipakolhattam. Pár bakelitlemezt fölszögeltem a falra és a fényképeimet is kiraktam. Majd a könyvespolcra kiraktam a  könyveimet ez beletelt egy kis időbe mivel volt vagy 900 darab. Mire végeztem eléggé késő volt úgyhogy  fogtam a pizsamámat és peköltöztem a fürdőszobába lezuhanyozni és hajatmosni . Reménykedve abban, hogy ez majd segít lenyugodni. Mikor végeztem megszárítottam a hajamat majd ledőltem az ágyba eléggé fáradt voltam ahhoz, hogy rögtön eltudjak aludni.

Pittyegett valami. Ó basszus, az ébresztőóra. Gyorsan kikeltem az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé. Fogat mostam, majd magamra kaptam egy fekete csőfarmert és egy Gun n’ Roses-os pólót ami féloldalas volt így az egyik vállam kilógott alóla. Laza konytyba kötöttem a hajam és a  nyakamba akasztottam egy  hosszú láncot melynek a végén egy bagoly lógott. Belegyömöszöltem a farzsebembe a telefonomat majd a vállamra kaptam a  táskámat.

-Elvigyelek?-kérdezte apu mikor a nappaliba érkeztem.

-Igen, légy szíves-mosolyogtam. Majd gyorsan fölkaptam a magasszárú lila-feket cipőmet és kimentem az ajtón a kocsi felé véve az irányt.

-Izgulsz?-kérdezte mikor beültem a kocsiba.

-Egy kicsit-válaszoltam-tudod, hogy ez lesz az első olyan alkalom, hogy új suliba megyek.

-Minden rendben lesz-próbált nyugtatni. Sajnos az apám az ilyen dolgokban nem volt túl jó, de azért elmosolyodtam. Aranyos volt amikor próbálkozott. Ő és a mama régóta külön élnek. Amikor 3 éves voltam anyám lelépett valamilyen pasassal én meg ott maradtam a pámnak. De fölnevelt és ezért iszonyatosan hálás vagyok neki hiszen kétszer akkora fáradság árán nevelt belőlem ilyen embert.

Megálltunk a suli előtt, adtam apumnak egy puszit és mondtam, hogy majd egyedül hazamegyek és jó munkát kívántam neki. És elindultam a suli felé.

Bementem az igazgatóhoz. Megkaptam az órarendem, meg a szekrényem kódját és reménykedett benne, hogy majd jól fogom érezni magam náluk. Ja persze, álmodik a nyomor.

Elindultam a szekrényem felé. Időközben pár seggarc beszólt, hogy milyen csinos is vagyok, persze más szavakat  használtak, de leszartam. Odaérkezve a szekrényemhez kipakoltam és megnéztem az órarendemet, hogy milyen órám lesz. Kémia. Szuper. Pont az a tantárgy amiből tavaly is majdnem megbuktam. Elindultam a terem felé és közben egy fiú csoport iszonyatosan megbámúlt, de nem szóltak be. Végre valami értelmesek is ezen a helyen. Visszafordulva a sarkon én is megnéztem magamnak őket. 6-an voltak. Egész jól néztek ki ráadásul az egyiken Pink Floyd-os póló volt, egyből szimpik voltak. Legalább olyan zenéket szeretnek amilyeneket én is.

Becsöngetek, úgyhogy elkezdem szedni a lábam a terem irányába. Mikor beléptem mindenki végigbámult rajtam, Szuper gondoltam én leszek az új érdekesség.

-Szia kicsim!-mondta a tanár.-Légy üdvözölve nálunk! Megmondanád a neved?

-Bessie Kingsley-nak hívnak- mondtam. Esküszöm, ha mégegyszer kicsimnek hív megfolytom, puffogtam magamba.

-Rendben Bessie, kérlek ülj oda hátsó padba a padtársad biztos késik.

Lehuppantam a székbe és előszedve egy papirkát firkálgatni kezdtem. Mikor a tanár sápitozó hangját újra meghallottam.

-Jared már megint késtél!-sipította-Ülj le! Ő Bessie az új padtársad.

Láttam a srác szemében, hogy felcsillan valami. Remélem csak rémeket látok. Leült mellém.

-Szia!-mondta mosolyogva. Valószínűleg ez volt az a mosolya amitől minden csaj elájult, hát nem is tudom… Amúgy a srác nem nézett ki rosszul, barnás haja föl volt zselézve mintha kócos lenne és nagyon kék szeme volt. Ráadásul ő volt az akinek a Pink Floyd-os pólója volt.

-Helló!-mondtam, idegesen és gyorsabban kezdtem el firkálgatni.

-Jó a pólód-kaján vigyor ült ki az arcára.

-Köszi-pirultam el-Te is szereted őket ?

-Naná ez ilyen alap dolog. Nálunk a családban.-vigyorgott-amúgy még sose láttalak új lány vagy a suliban?

-Igen sőt az országban is. Eddig Új-Zélandon éltem apámmal, csak, hogy most ide kellett költöznünk.-mondtam kissé szomorkásan. Ami valószinűleg föltűnhetett neki mert elmosolyodott.

-Nyugi jól fogod érezni magad. Huntington Beach nagyon szerethető hely a tengerpartjával és a bulijajival.

-Mit érnek a bulik, ha az embernek nincsenek barátai akikkel elmehetne mert mind ott maradtak ahol laktál-sohajtottam, de ezt inkább magamnak mondtam megfeletkezve a srácról aki ezt mind hallotta.

-Biztosan lesznek barátaid. Biztos vagyok benne.

Még beszélgettünk megtudtam, hogy van egy bandája amit a bátyával együtt alapítottak és 30 Seconds To Mars a nevük és a bátyát Shannonnak hívják. És rengeteg olyan bandát szeret amikért én is oda voltam. Aztán még az is kiderült, hogy  a barátainak is van egy bandája akikkel együtt láttam az ő nevük Avenged Sevenfold volt.

Kicsöngedtek és a srác fölugrott és fölkapta a táskáját, intett a fejével, hogy kövessem. Nem tudtam, hogy mire készül de azért követtem.

-Srácok!-ordította azoknak akikkel az előtt együtt volt. Azok persze természetesen mind ránk néztek.

-Te ez nem hiszem, hogy jó ötlet-mondtam neki idegesen.

-Nyugivan!-mondta halkan és magávalrángatott a barátai felé. –Srácok Bemutatom Bessiet..

-Csak Bess!-szóltam közbe.

-Akkor Bess-t!-mosolygott.

-Bess ő itt Matt-mutatott egy izmos, magas, barnahajú srácra, aki elmosolyodott és azok a gödröcskék, basszus mindjárt elájulok.- ő meg Brian- mutatott egy fekete hajú magas srácra akinek a haja olyan volt mintha áramütés érte volna de jól nézett ki.

-Nyugottan szólíts Syn-nek!-mosolyogva nyútotta a kezét nekem.

-Syn?- akadtam fön és pacsizatm vele.

-Igen, hosszú sztori úgyhogy majd egyszer elmondom-kacsintott.

-Ő Zacky- folytatta tovább Jared. Zackynek fekete haja volt és kisfiúsan elmosolyodott mikor ránéztem-Ő Johnny és az a másik meg Jimmy-mutatott a másik két srácra akik éppen bokszoltak valami hülyeség miatt. De amikor meghallotaák a nevüket abbahagyták a verekedést és odaintettek egy ’Szia’ kiséretében.

Megkérdezték, hogy honnanjöttem és mi a vezeték nevem meg még ilyen dolgokat én meg dióhéjban elmondtam élettörténetemet nekik. Egészen elcsodálkoztam amikor megmondtam nekik, hogy tudok gitáron és zongorán is játszani. A nap végére valamennyire sikerült megjegyeznem a srácok nevét. Nem is volt minden olyan szörnyű mint gondoltam.
A tanítás végén mikor elindultam hazafelé kiderült, hogy Johnny-val egy utcában lakunk úgyhogy egész úton dumáltunk. Johnny-nak punk haja volt és kábé egy magasságúak voltunk. Kedves gyerek volt, rengeteget nevettünk hazafelé az úton. Megtuttam, hogy az Avenged Sevenfoldba  basszusgitáron játszik.  Jó érzés volt, hogy már most ismerek valakit.

Estefelé fölhívtam Kaylát, az egyik legjobb barátnőmet skype-on.

-Hallasz?-ordította.

-ÁÁÁ basszus! Igen-nevettem.

-Na milyen volt?-kérdezte és végigvizslatott nagy zöld szemeivel.

-Nemrosz-vigyorodtam el.

-Jézus!-kiáltotta-kibe zúgtál bele?

-Senkibe-öltöttem rá a nyelvem-csak pár sráccal ismerkedtem meg és egész aranyosak voltak. Pluszba még  olyan a zenei érdeklődésük is mint nekem-vigyorogtam.

-Na és bejön valamelyikük?

-Ne légy barom! Nem ismerem őket.

-De az eseteid legalább?-erősködött.

-Fogjuk rá-nevettem. Még sokáig beszélgettünk majd fáradságra hagyatkozva elköszöntem tőle.

-Hiányzol-mondta szomorkásan.

-Te is nekem! Szeretlek!-könnyekkel küszködtem. Majd mikor végetért a beszélgetésünk egy fél órán keresztül csak sírni tudtam.

Este fáradtan zuhantam az ágyamba és elkezdtem olvasni, közben Queen-t hallgattam majd végül így nyomott el az álom.

Kezdet....

Már van egy blogom amiben egy fanfic történetet írok együtt a barátnőmmel, most viszont kezdek egy saját fanfict történetet.
Ez a történet egy lányról szól aki kénytelen otthagyni régi életét mert apja új munkát kap Huntington Beachen . A lánynak sokmindenkit kell otthagyni maga mögött, a barátait, az iskoláját ahova elsőtől kezdve járt.  Nem áll pozitívan hozzá a dologhoz, de reménykedik, hogy nem lesz semmi probléma és talán talál új barátokat is.