1.fejezet

Sóhajtva nekitámasztottam a fejemet a taxi ablakának és közben idegességemben járattam a lábamat. Apám magyarázott valamit, hogy nyugodjak meg és ne fújjam úgy föl a dolgot. Ohh köszönöm most már sokkal jobb. Iszonyatosan fájt, hogy ott kellett, hagynom a barátaimat hiába ígérték meg, hogy minden nap skype-lunk vagy telefonon beszélünk. Emellett ideges voltam az iskola miatt, de talán nem lesz olyan vészes, mint gondolom. A barátaim is mind azt mondták, hogy álljak pozitívan a dologhoz. Mindegy majd meglátom.

A taxi fékezett én meg szépen bevertem a fejem az ablakba. Szuper itt vannak azok a bizonyos ’előjelek’. Kiszálltunk majd kirángadtuk a bőröndöket a csomagtartóból és apámmal bementünk a házba. Egyből megtetszett, tökre kis aranyos lakás volt és a szobám is nagyon szép volt. Levendulaszínűek a falak és hatalmas ablaka van, kényelmesen elfogok tudni benne rendezkedni amint megjönnek a repülőtérről a cuccaink. Legalább ez az egy dolog tetszik.

Estefelé megérkeztek a cuccaink és szépen kipakolhattam. Pár bakelitlemezt fölszögeltem a falra és a fényképeimet is kiraktam. Majd a könyvespolcra kiraktam a  könyveimet ez beletelt egy kis időbe mivel volt vagy 900 darab. Mire végeztem eléggé késő volt úgyhogy  fogtam a pizsamámat és peköltöztem a fürdőszobába lezuhanyozni és hajatmosni . Reménykedve abban, hogy ez majd segít lenyugodni. Mikor végeztem megszárítottam a hajamat majd ledőltem az ágyba eléggé fáradt voltam ahhoz, hogy rögtön eltudjak aludni.

Pittyegett valami. Ó basszus, az ébresztőóra. Gyorsan kikeltem az ágyból és elindultam a fürdőszoba felé. Fogat mostam, majd magamra kaptam egy fekete csőfarmert és egy Gun n’ Roses-os pólót ami féloldalas volt így az egyik vállam kilógott alóla. Laza konytyba kötöttem a hajam és a  nyakamba akasztottam egy  hosszú láncot melynek a végén egy bagoly lógott. Belegyömöszöltem a farzsebembe a telefonomat majd a vállamra kaptam a  táskámat.

-Elvigyelek?-kérdezte apu mikor a nappaliba érkeztem.

-Igen, légy szíves-mosolyogtam. Majd gyorsan fölkaptam a magasszárú lila-feket cipőmet és kimentem az ajtón a kocsi felé véve az irányt.

-Izgulsz?-kérdezte mikor beültem a kocsiba.

-Egy kicsit-válaszoltam-tudod, hogy ez lesz az első olyan alkalom, hogy új suliba megyek.

-Minden rendben lesz-próbált nyugtatni. Sajnos az apám az ilyen dolgokban nem volt túl jó, de azért elmosolyodtam. Aranyos volt amikor próbálkozott. Ő és a mama régóta külön élnek. Amikor 3 éves voltam anyám lelépett valamilyen pasassal én meg ott maradtam a pámnak. De fölnevelt és ezért iszonyatosan hálás vagyok neki hiszen kétszer akkora fáradság árán nevelt belőlem ilyen embert.

Megálltunk a suli előtt, adtam apumnak egy puszit és mondtam, hogy majd egyedül hazamegyek és jó munkát kívántam neki. És elindultam a suli felé.

Bementem az igazgatóhoz. Megkaptam az órarendem, meg a szekrényem kódját és reménykedett benne, hogy majd jól fogom érezni magam náluk. Ja persze, álmodik a nyomor.

Elindultam a szekrényem felé. Időközben pár seggarc beszólt, hogy milyen csinos is vagyok, persze más szavakat  használtak, de leszartam. Odaérkezve a szekrényemhez kipakoltam és megnéztem az órarendemet, hogy milyen órám lesz. Kémia. Szuper. Pont az a tantárgy amiből tavaly is majdnem megbuktam. Elindultam a terem felé és közben egy fiú csoport iszonyatosan megbámúlt, de nem szóltak be. Végre valami értelmesek is ezen a helyen. Visszafordulva a sarkon én is megnéztem magamnak őket. 6-an voltak. Egész jól néztek ki ráadásul az egyiken Pink Floyd-os póló volt, egyből szimpik voltak. Legalább olyan zenéket szeretnek amilyeneket én is.

Becsöngetek, úgyhogy elkezdem szedni a lábam a terem irányába. Mikor beléptem mindenki végigbámult rajtam, Szuper gondoltam én leszek az új érdekesség.

-Szia kicsim!-mondta a tanár.-Légy üdvözölve nálunk! Megmondanád a neved?

-Bessie Kingsley-nak hívnak- mondtam. Esküszöm, ha mégegyszer kicsimnek hív megfolytom, puffogtam magamba.

-Rendben Bessie, kérlek ülj oda hátsó padba a padtársad biztos késik.

Lehuppantam a székbe és előszedve egy papirkát firkálgatni kezdtem. Mikor a tanár sápitozó hangját újra meghallottam.

-Jared már megint késtél!-sipította-Ülj le! Ő Bessie az új padtársad.

Láttam a srác szemében, hogy felcsillan valami. Remélem csak rémeket látok. Leült mellém.

-Szia!-mondta mosolyogva. Valószínűleg ez volt az a mosolya amitől minden csaj elájult, hát nem is tudom… Amúgy a srác nem nézett ki rosszul, barnás haja föl volt zselézve mintha kócos lenne és nagyon kék szeme volt. Ráadásul ő volt az akinek a Pink Floyd-os pólója volt.

-Helló!-mondtam, idegesen és gyorsabban kezdtem el firkálgatni.

-Jó a pólód-kaján vigyor ült ki az arcára.

-Köszi-pirultam el-Te is szereted őket ?

-Naná ez ilyen alap dolog. Nálunk a családban.-vigyorgott-amúgy még sose láttalak új lány vagy a suliban?

-Igen sőt az országban is. Eddig Új-Zélandon éltem apámmal, csak, hogy most ide kellett költöznünk.-mondtam kissé szomorkásan. Ami valószinűleg föltűnhetett neki mert elmosolyodott.

-Nyugi jól fogod érezni magad. Huntington Beach nagyon szerethető hely a tengerpartjával és a bulijajival.

-Mit érnek a bulik, ha az embernek nincsenek barátai akikkel elmehetne mert mind ott maradtak ahol laktál-sohajtottam, de ezt inkább magamnak mondtam megfeletkezve a srácról aki ezt mind hallotta.

-Biztosan lesznek barátaid. Biztos vagyok benne.

Még beszélgettünk megtudtam, hogy van egy bandája amit a bátyával együtt alapítottak és 30 Seconds To Mars a nevük és a bátyát Shannonnak hívják. És rengeteg olyan bandát szeret amikért én is oda voltam. Aztán még az is kiderült, hogy  a barátainak is van egy bandája akikkel együtt láttam az ő nevük Avenged Sevenfold volt.

Kicsöngedtek és a srác fölugrott és fölkapta a táskáját, intett a fejével, hogy kövessem. Nem tudtam, hogy mire készül de azért követtem.

-Srácok!-ordította azoknak akikkel az előtt együtt volt. Azok persze természetesen mind ránk néztek.

-Te ez nem hiszem, hogy jó ötlet-mondtam neki idegesen.

-Nyugivan!-mondta halkan és magávalrángatott a barátai felé. –Srácok Bemutatom Bessiet..

-Csak Bess!-szóltam közbe.

-Akkor Bess-t!-mosolygott.

-Bess ő itt Matt-mutatott egy izmos, magas, barnahajú srácra, aki elmosolyodott és azok a gödröcskék, basszus mindjárt elájulok.- ő meg Brian- mutatott egy fekete hajú magas srácra akinek a haja olyan volt mintha áramütés érte volna de jól nézett ki.

-Nyugottan szólíts Syn-nek!-mosolyogva nyútotta a kezét nekem.

-Syn?- akadtam fön és pacsizatm vele.

-Igen, hosszú sztori úgyhogy majd egyszer elmondom-kacsintott.

-Ő Zacky- folytatta tovább Jared. Zackynek fekete haja volt és kisfiúsan elmosolyodott mikor ránéztem-Ő Johnny és az a másik meg Jimmy-mutatott a másik két srácra akik éppen bokszoltak valami hülyeség miatt. De amikor meghallotaák a nevüket abbahagyták a verekedést és odaintettek egy ’Szia’ kiséretében.

Megkérdezték, hogy honnanjöttem és mi a vezeték nevem meg még ilyen dolgokat én meg dióhéjban elmondtam élettörténetemet nekik. Egészen elcsodálkoztam amikor megmondtam nekik, hogy tudok gitáron és zongorán is játszani. A nap végére valamennyire sikerült megjegyeznem a srácok nevét. Nem is volt minden olyan szörnyű mint gondoltam.
A tanítás végén mikor elindultam hazafelé kiderült, hogy Johnny-val egy utcában lakunk úgyhogy egész úton dumáltunk. Johnny-nak punk haja volt és kábé egy magasságúak voltunk. Kedves gyerek volt, rengeteget nevettünk hazafelé az úton. Megtuttam, hogy az Avenged Sevenfoldba  basszusgitáron játszik.  Jó érzés volt, hogy már most ismerek valakit.

Estefelé fölhívtam Kaylát, az egyik legjobb barátnőmet skype-on.

-Hallasz?-ordította.

-ÁÁÁ basszus! Igen-nevettem.

-Na milyen volt?-kérdezte és végigvizslatott nagy zöld szemeivel.

-Nemrosz-vigyorodtam el.

-Jézus!-kiáltotta-kibe zúgtál bele?

-Senkibe-öltöttem rá a nyelvem-csak pár sráccal ismerkedtem meg és egész aranyosak voltak. Pluszba még  olyan a zenei érdeklődésük is mint nekem-vigyorogtam.

-Na és bejön valamelyikük?

-Ne légy barom! Nem ismerem őket.

-De az eseteid legalább?-erősködött.

-Fogjuk rá-nevettem. Még sokáig beszélgettünk majd fáradságra hagyatkozva elköszöntem tőle.

-Hiányzol-mondta szomorkásan.

-Te is nekem! Szeretlek!-könnyekkel küszködtem. Majd mikor végetért a beszélgetésünk egy fél órán keresztül csak sírni tudtam.

Este fáradtan zuhantam az ágyamba és elkezdtem olvasni, közben Queen-t hallgattam majd végül így nyomott el az álom.